Hősök

Hősök...Van az a pillanat, amikor rájössz, hogy amit eddig "erős személyiségnek" hívtál… az igazából egy túlélő üzemmód volt.Hogy nem azért bírsz ki mindent, mert ez valami szuperképesség, hanem mert egyszer régen nem nagyon volt más választásod.A traumás embereket amúgy könnyű felismerni.Ők azok, akik mindenkin segítenek, mindent megoldanak, közben meg ha megkérdezed tőlük, hogy "te hogy vagy?", akkor lefagy a rendszer, mint a régi Windows.Sokan azt hiszik, a gyógyulás úgy néz ki, hogy ülünk fehér ruhában, gyertyafényben, és halkan mosolygunk a belső gyermekünkre.A valóság inkább az, hogy rájössz:"Te jó ég… egész eddig azt hittem, minden miattam van."A trauma integrálása valójában az a pont, amikor már nem menekülsz saját magad elől.Amikor nem akarod letagadni, hogy mi történt veled, de már nem is abból építed fel az egész személyiségedet.És egyszer csak azon kapod magad, hogy már nem ugyanazok a dolgok borítanak ki.Nem akarsz mindenáron megfelelni.Nem rettegsz attól, hogy valaki megsértődik rád.És nem vállalsz el három ember helyett mindent csak azért, mert gyerekkorodban a "jó kislány" szerepért járt a szeretet.Na, ez a poszttraumás növekedés.Nem az, hogy "boldog vagy, mint egy motivációs idézet".Hanem hogy végre mersz önmagad lenni anélkül, hogy közben bűntudatod lenne miatta. 😄