Apák

Az én apukám is volt kisfiú. A tiéd is.
Az egyik leggyakrabban előforduló téma a családállításokon az apa hiánya.
Apa, miért nem voltál velem?Miért nem öleltél meg?Miért nem játszottál velem?Miért nem mondtad soha, hogy szeretsz?
Most talán összeszorult a szíved. Előjött a bánat, a szomorúság, az a régi érzés, amely évtizedek óta ott van benned. Talán most is érzed, hogy könnybe lábad a szemed.
Szeretnéd megérteni?Szeretnél választ kapni?Szeretnél felszabadulni ezek alól az érzések alól?
A családállítás lehetőséget ad arra, hogy ne csak a saját fájdalmadat lásd, hanem az ő sorsát is.
Mert ő sem apának született. Ő is volt kisfiú.
Lehet, hogy sokszor éhezett. Fázott. Már tízévesen dolgozott a földeken. Lehet, hogy a háború után több testvérrel egy szobában nőtt fel. Egy ruhában járt minden nap. Neki is voltak álmai, szerelmei, csalódásai, sikerei és még több kudarca.
Lehet, hogy őt sem ölelték meg. Lehet, hogy őt is bántották. Lehet, hogy az alkohol volt az egyetlen eszköz, amit ismert a fájdalom csillapítására.
Ez nem felmentés. De lehet egy út a megértéshez.
Rajta már nem tudsz változtatni. De az emlékén, a hozzá fűződő érzéseiden és önmagadon igen.
És amikor benned valami megváltozik, az a gyermeked életére is hatással lehet.
Tedd meg magadért. És tedd meg a gyermekedért is.

Share